Országok: ez a rész országonként ismerteti a fő makrogazdasági és társadalmi adatokat, az adózási és jogi környezetet, az adományozás és önkénteskedés alapvető adatait, valamit felsorolja a magántőkében rejlő lehetőségek közjó érdekében való kiaknázásának akadályait és az üzleti szférával, a közigazgatással és a szociális szektorral szemben támasztott elvárásokat (fenntartható fejlődési célok). Ebben a részben 11 közép-kelet-európai ország szerepel: Bulgária, Csehország, Észtország, Horvátország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovénia és Szlovákia.

Célcsoportok: ez a rész a legfontosabb információk elemzését tartalmazza 10 célcsoporthoz kapcsolódóan, melyek a következők: Családi vállalkozások, Kis- és középvállalkozások (KKV-k), Nagyvállalatok, Befektetők, Nagyközönség, Következő generációk, Nonprofit szervezetek, Szociális vállalkozások, Közigazgatás, Kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények. Összefoglalja az egyes csoportok tevékenységeit, a nagyobb szerepvállalás akadályait és motivációit, valamint ismerteti a legfontosabb eredményeket és ajánlásokat.

Tudásterületek: ez a rész tematikus leírásokat és adatokat tartalmaz, többek között a fenntartható fejlődési célok (SDG-k), adórendszerek, munkavállalói önkénteskedés és pro bono szolgáltatások, válsághelyzetben való segítségnyújtás, oktatás, együttműködés és kapacitásépítés vonatkozásában. Bemutatja a jelenségeket, információkkal szolgál a regionális helyzetről, és kvantitatív adatokat ismertet.

Ukrajna: az ukrajnai háború jelentős hatással volt a jótékonykodásra a közép-kelet-európai régióban, ezért egy további kvantitatív kutatást végeztünk az ottani lakosság körében. Ez a rész az Ukrajnának nyújtott külföldi segélyt elemzi és értékeli az ukrán lakosság szemszögéből: jelenleg ki támogatja Ukrajnát, az ukránok szerint kinek kellene még támogatást nyújtania, jól látják-e e az igényeket és azokat próbálják-e kielégíteni, a nyugati országok elkötelezettsége stabil marad-e vagy csökken, ha elhúzódik a háború.

A szociális hatások ökoszisztémája a közép-kelet-európai régióban

A régió legtöbb országában 30 éve létezik szabad piacgazdaság, és a magánszemélyeknek és a vállalatoknak is egyre több forrás áll rendelkezésére és egyre nagyobb a szándékuk a segítésre. A régió gazdasági növekedése stabil, így a társadalom vagyona is növekszik. A közép-kelet-európai régió legtöbb országa az Európai Unió tagja, ami irányt szab a társadalmi fejlődésüknek is. Az elmúlt időszak válságai – a COVID19-világjárvány és az ukrajnai háború – jó alapot jelentenek a változáshoz: a közép-kelet-európai régió számos olyan polgára kezdett jótékonykodni, aki korábban nem tette ezt.

Itt az idő, hogy a CEE régió konkrét lépéseket tegyen ennek a szerepvállalásnak a fenntartása érdekében, és azért, hogy fokozódhasson az együttműködésre és párbeszédre való nyitottság. Ahhoz hogy a szociális hatások olyan rugalmas ökoszisztémája épülhessen ki, amely képes ellenállni a média függetlenségét, a demokráciát és a jogállamot érintő fenyegetéseknek, három erős pillérre van szükség:

• elkötelezett magánszemélyek, vállalatok és befektetők,
• erős és független civil szervezetek,
• támogató és átlátható jogi környezet.

Elkötelezett magánszemélyek, vállalatok és befektetők

A társadalmi felelősségvállalás nem szerves része a legtöbb polgár és vállalat életének, illetve működésének a közép-kelet-európai régióban, sokkal inkább spontán, konkrét helyzetre adott válaszként, érzelemvezérelten valósul meg. Mivel a régió piacai viszonylag fiatalnak tekinthetők, a vállalkozások és befektetők számára még mindig a profit elérése a legfontosabb cél, ami gátolja egy társadalmilag felelősebb hozzáállás megvalósulását.

Ugyanakkor számottevő az ilyen szerepvállalás növekedési potenciálja. A megfelelő motivációval a közép-kelet-európai régió polgárai a jelenleg adományozott összeg (2,7 milliárd euró) csaknem kétszeresét (5,5 milliárd eurót) lennének hajlandók jótékony célra fordítani. A lakosság körében egyre többen vannak az ún. közepes adományozók, akik a fiatal középosztály tagjai és megengedhetik maguknak nagyobb összegek hatásorientált módon történő adományozását. Sajnálatos, hogy ők nincsenek hatékonyan megszólítva, nincsenek nekik szóló ajánlatok.

Jelenleg a motivációt a vállalatok számára főként külső tényezők (szabályozások, az anyavállalat elvárásai, fokozódó nyomás az ügyfelek és az alkalmazottak felől) jelentik, és hiányzik náluk a stratégiai, következetes cselekvéshez szükséges tudás és készségek. Egyelőre nem látják, hogy milyen üzleti előnyökkel járhat egy ilyen megközelítés. A kisebb vállalkozások tartanak a szükségtelen pénzügyi kockázatoktól, és ahogy a napi működéshez kapcsolódó költségek növekednek, a túlélésre, és nem a társadalmi szerepvállalásra koncentrálnak.

A mérhető társadalmi és környezeti hatásra koncentráló befektetések új területnek számítanak a régióban. Még csak most jönnek létre az első ilyen kezdeményezések, de a befektetési döntések feltételrendszere nem változott, még mindig az üzleti életképesség az első. A legtöbb befektető az ilyen típusú befektetéseit a portfóliója külön részének tekinti és gyakran inkább a hagyományos jótékonykodással kapcsolja össze. Ugyanakkor minden országgal kapcsolatban megfogalmazódott, hogy ez a terület növekedni fog, de javítani kell a piaci kínálatot, valamint a támogatáshoz és szakértői segítséghez való hozzáférést.

Erős és független civil szervezetek

Az elmúlt időszak válságai megmutatták, milyen fontos szerepe van a civil szervezeteknek a régióban a szociális hatások erős ökoszisztémájának kiépítésében. Ezek stabil fejlődése a magán- és közszféra számára is prioritást kellene, hogy élvezzen, hiszen ez közvetlenül vezet a társadalmi és környezeti kihívások jobb kezeléséhez.

A közép-kelet-európai régióban több mint 800 000 bejegyzett nonprofit szervezet van, de számos közülük vagy nagyon kis léptékben, vagy egyáltalán nem működik. Ezek a szervezetek erősen függenek a közfinanszírozástól, ez pedig szorosan összefügg a magántámogatások szétforgácsolódó jellegével, egy-egy konkrét helyzetre érzelmi alapú reakcióként való nyújtásával. A legnagyobb részük projektalapon működik, ami megnehezíti a hosszú távú tervezést és a hatások megvalósítására való összpontosítást.

A nagyobb ellenállóképesség együtt jár a pénzügyi függetlenséggel. A régióban jelenleg a nonprofit szervezetek viszonylag kis része folytat kereskedelmi tevékenységet, így kis részük önfenntartó, és a CEE régió számos országában ezt törvények is korlátozzák. A szociális vállalkozás koncepciója egyre nagyobb figyelmet kap a CEE régióban, de azezt szabályozó jogi előírások számos, a rendes üzleti gyakorlatban jelen nem lévő kötelezettséget és korlátozást fogalmaznak meg, így a szociális vállalkozások kevéssé versenyképesek a piacon.

A külső tényezők mellett belső korlátokat is látunk: a szervezet profi irányításához, a megfelelő ajánlatok készítéséhez, a kommunikációhoz, támogatásgyűjtéshez, átlátható jelentéskészítéshez szükséges készségek hiányát. A megfelelő munkaerőt megszerezni és megtartani is kihívás. A nonprofit szervezetek vezetőinek kiégése, a szociális szférából az üzleti szektorba való elvándorlása ismert jelenség.

Támogató és átlátható jogi környezet

Az államnak kulcsszerepe van egy lehetőségeket támogató (de legalább semleges) környezet kialakításában a szociális hatások ökoszisztémájában résztvevők – tőketulajdonosok és a szociális hatások érdekében tevékenykedők – számára. A közigazgatás nemcsak a szabályozói oldalra van hatással, hanem a társadalmi szerepvállalással kapcsolatos közhangulatra is.

A stratégiák és a közigazgatási szervek együttműködésre való nyitottsága a régióban nem egyforma. Vannak országok, ahol már külön stratégiák és szervek működnek az érdekeltekkel való párbeszéd fenntartására, máshol még mindig nincsenek meg a szabályok és a struktúrák, amelyek megszabnák az irányt és a prioritásokat a többi szektor számára. A tágan értelmezett társadalmi felelősségvállaláshoz és a befektetésekhez kapcsolódó témák nem élveznek prioritást, ezeket gyakran több minisztérium és több kisebb egység kezeli.

A jelentésből az is kiderül, hogy a legtöbb közép-kelet-európai országban nincsenek jogi ösztönzők arra, hogy a magántőke tulajdonosai megosszák a vagyonukat. A nagyobb adományozók számára különösen vonzó adókedvezmények csekélyek vagy nincsenek. A bürokrácia, az átláthatóság hiánya és az olyan jogi akadályok, mint a pro bono szolgáltatásokra kirótt áfa visszatartó erőként vannak jelen a vállalkozások, befektetők és magánszemélyek társadalmi felelősségvállalásánál.

Míg a szociális hatások ökoszisztémája egyre értettebbé válik a CEE régióban, és az uniós szabályozások is előremozdítják ezt a területet, a közép-kelet-európai tagországok az uniós irányelveket különböző módon ültetik át a gyakorlatba, így az országokban eltérő a jogi környezet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nincs egységes piac, és egyelőre a filantrópia és a társadalmi felelősségvállalás egyéb formáinak vonatkozásában nem valósul meg a régióban a tőke szabad áramlása.

A kutatóintézetek és felsőoktatási intézmények fontos szerepe

A tudatosság, az ismeretek, az eszközök és a szakértők hiánya számos kihíváshoz vezet, ezért az oktatási rendszer nagyon fontos szerepet játszik abban, hogy az ökoszisztéma fel legyen készülve a közelgő változásokra. Legfőbb szerepe, hogy már korán növelje a gyerekek és tizenévesek tudatosságát, illetve hogy szakembereket és szakértőket képezzen, az ESG (környezeti, társadalmi és irányítási terület) és a fenntarthatóság területén, mert ezekre egyre nagyobb szükség van a munkaerőpiacon.

Az oktatás rendkívül fontos szerepe ismert a régióban – A 4. fenntartható fejlődési cél, a minőségi oktatás a harmadik legfontosabbnak tekintett fenntartható fejlődési cél, de a társadalmi felelősségvállalás témaköre jellemzően sem a közoktatásban sem a felsőoktatásban nem része a tanterveknek.